A csokoládé készítés mestere

Gerbeaud Emil a csokoládé készítés mestere is volt. Cégéhez kötik a csokoládé drazsé, a macskanyelv és a konyakos meggy elterjesztését. Már Magyarországra érkezését követően foglalkozni kezdett az ízletes csokoládék megalkotásával a Gizella téri épületben, az 1890-es évekre pedig csokoládé üzemet létesített a pesti Duna utcában. 1909-ben felvásárolta a fiumei csokoládégyárat és nagyipari termelésbe kezdett. A Kugler Henrik utóda Gerbeaud cég csokoládéi eljutottak a világ számos pontjára.


Csokoládé kínáló macskanyelvvel és konyakos meggyel

Díszdobozok

Mind Kugler Henrik mind pedig Gerbeaud Emil nagy hangsúlyt fektetett a termékek igényes csomagolására, amelyek vevőcsalogató és reklámhordozó funkciójuk mellett gyakran művészi értékkel is bírtak. A 19. század végén és a 20. század elején a Gerbeaud-féle színvonalas termékek eladásáért a vagyonos, előkelő vásárlókat kellett megnyerni.


Gerbeaud desszertes dobozok

A termék egyértelmű azonosítására szolgáltak az iparkamaránál hivatalosan bejegyzett védjegyek, amelyek fantáziadús elnevezésekből és figyelemfelkeltő grafikai elemekből álltak.

     
Macskanyelves doboz az 1900-as évekből

Ezeket általában a csomagolás szembetűnő részein tüntették fel. A borításokon és a doboz belsején az alapítás dátumát (1858), valamint országos- és világkiállításokon nyert elismeréseket is megjelenítették, ezzel is hangsúlyozva, hogy elsőrangú a készítmény. Gerbeaud az áruborítóin az 1873-as bécsi és az 1896-os budapesti kiállítás érmeit, valamint az 1885-ös budapesti, az 1898-as brüsszeli, és az 1900-as párizsi világkiállítások zsűri jelvényeit használta fel.


Gerbeaud lakkozott fa bonbonos doboz (1901)


Gerbeaud cukorkás doboz, keleti motívumokkal (1900-as évek)


Gerbeaud karácsonyi bonbonos doboz (1900-as évek)

Csésze

Az elegáns berendezésű cukrászdában a klasszikus süteményeket szeretők mellett az újdonságokra vágyók is megtalálták a kedvükre való ínyencségeket, amelyek elfogyasztása közben gazdag társasági életet folytattak. Jóízű társalgásokra, pletykálkodásra, randevúkra került sor. Az édesszájú hölgyek és urak rajongtak az itt kapható desszertekért: tortákért, bonbonokért, cukorkákért, teasüteményekért, fagylaltokért, valamint a különféle italokért: finom kávékért, teákért, likőrökért, frissítőkért. A kiszolgálásnál nagy hangsúly került az étkészletek és evőeszközök minőségére. A Gerbeaud család jó kapcsolatot ápolt a Herendi Porcelángyárral, melynek termékei ékesítették a cukrászda eszközkészletét.

A ruha teszi...

A cukrászda a pesti társasági élet és ezzel együtt a külsőségek megnyilvánulásának helyszíne volt. Egy vagyonosabb család tagjai csakis úgy léphettek ki az utcára, ha öltözetük a család vagyoni helyzetéhez méltó volt. A divattal akkoriban is lépést kellett tartani. A hölgyeknél például a második világháborúig bezárólag hét (!) teljes divathullám váltotta egymást. A cég fénykorában (az 1900-as években) a hölgyek visszafogott színeket, magas nyakú ruhákat, hosszú, egyenes szoknyákat és hatalmas, túldíszített kalapokat hordtak. Az urak három részes, magasan záródó öltönyöket, keményített inggallért és kis méretű kalapokat viseltek konzervatív színekben (szürke, kék, fekete).


A századfordulós divat szerint öltözött házaspár: Lókodi Sándor Erzsi operaénekesnő (1885-1962) és férje felsőpataki Bosnyák Zoltán (1861–1948) drámaíró, gyámügyi szakértő (1900 körül)


A századfordulós divat szerint öltözött vendégek az abbáziai (ma Opatija) Gerbeaud Cukrászda teraszán (1900 körül)

A cukrászda fényei

A Gerbeaud-ház termeiben elegáns világítótestek, díszes kristálycsillárok biztosították a vendégek számára a szükséges fényviszonyokat. Az elektromos áram és a villanyégők az 1890-es évektől terjedtek el Budapesten. A Gerbeaud cég nyitott volt az új találmányokra. Már a századfordulós ábrázolásokon is villanyvilágítás látható a cukrászda vendégterében.


Részlet Klösz György a Gizella téri Gerbeaud cukrászda belsejét ábrázoló fényképéből (1900 körül) /Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.156/