Az épület negyedik emelete Gerbeaud Emil megrendelésére egy 20. század elején történt ráépítés
eredményeként jött létre. Ezen a szinten a cukrászda dolgozói számára külön lakrész került kialakításra. A munkavállalóknak
vélhetően az alapvető életkörülmények megteremtéséhez szükséges helyiségeket építették ki és a berendezésekhez is csak a
legszükségesebb bútorokat használták. A hálótermekben ágy, szekrény, esetleg néhány kép lehetett kiakasztva, és a házon
belüli mosdási lehetőségre szintén gondolniuk kellett. A korabeli lakhatási körülmények miatt a szállás kérdése egy
fontos szociális szempont volt. A Gerbeaud család több helyszínen tudott a munkavállalóinak lakhelyet biztosítani. Egy
későbbi visszaemlékező a negyedik szintet egyenesen leányszállásként említette. Lehetséges, hogy ebben az
épületrészben elsősorban a női alkalmazottak kaptak alvóhelyet.
TÉRKÉP
×
×
Gerbeaud Royal Pavilon
A Gerbeaud Royal Pavilon szezonális nyitva tartással (tavasztól őszig) várta a vendégeket a
Városligetben. Elegáns, napernyős, növényekkel díszített teraszos udvarán a ligetbe látogató
hölgyek, urak, gyermekek egyaránt megpihenhettek. Elmajszolhattak egy kis Gerbeaud-féle
desszertet, fagylaltot, csokoládét, de ihattak likőrt, kávét, teát és frissítőket. Esténként
zenét is hallgathattak a vendégek. A pavilon a hétköznapi működésén túl különféle
rendezvényeknek volt helyszíne. Nagyszabású ünnepségeket tartottak benne: díszétkezéseket,
koncerteket, klubgyűléseket, egyleti találkozókat, jótékonysági eseményeket és külföldi vendégek
fogadását. A Royal Pavilon 1896-1945 között működött. A második világháborúban bombatalálat
érte, később már nem került helyreállításra.
Gerbeaud Royal Pavilon a Millenniumi Kiállításon (1896)
Jómódú társaság a városligeti Gerbeaud Royal Pavilonban (1910 körül)
×
Gerbeaud Royal Nagy Szálloda
Gerbeaud Emil a Royal Nagy Szálloda részvénytársaság befektetői közé tartozott. Az Erzsébet
körúton lévő impozáns hotel aljában Gerbeaud fióküzlet működött, aminek törzsközönségét a
szállodai vendégek, a környéken lakók és a nagykörúti járókelők adták.
A Royal Nagy Szállodát ábrázoló hirdetőplakát. A hotelben kialakított földszinti üzletek
egyikében Gerbeaud termékeket lehetett vásárolni.
×
Duna utcai csokoládégyár
Gerbeaud Emil már 1886-ban a Gizella téren is egy kisebb csokoládégyárat rendezett be. A
Millenniumi kiállításon (1896) működőképes, modern gépekkel mutatta be a csokoládégyártás
folyamatát a nagyközönségnek. A Gizella téri épület szűkös keretei azonban nem tudtak lépést
tartani a gyártási igények növekedésével, ezért 1904-ben a Duna utcai ingatlanjába helyezte át a
csokoládéüzemet, amit jelentősen kibővített és modernizált.
A Duna utcai Gerbeaud Csokoládégyár (1900-as évek) /Szerencsi Károly
hagyatéka/
Gyári munkás a Gerbeaud csokoládégyár gépházában (1910 körül) /Szerencsi Károly
hagyatéka/
Gyári munkás a Gerbeaud csokoládégyár gépházában (1910 körül) /Szerencsi Károly
hagyatéka/
Gyári munkás a Gerbeaud csokoládégyár gépházában (1910 körül) /Szerencsi Károly
hagyatéka/
×
Mozsár utca 14.
Az épületet 1903-ban vásárolta meg Gerbeaud Emil. A zártsorú, belső udvaros egyemeletes épület
átépítésre került. Az épület a vállalat haszonépületeként funkcionált. A földszintjén raktárak
és garázs helyiségek voltak, míg a felső szinten szolgálati lakások lettek kialakítva a cég
munkatársai számára. Gerbeaud dolgozói számára további lakások álltak rendelkezésre a Deák
Ferenc utca 13. és a Régiposta utca 2. szám alatt is. Ezek az épületek napjainkban már nem
léteznek.
A Gerbeaud csokoládégyár feldíszített szállító autója a két világháború
között
×
Gizella tér 7.
Kugler Henrik 1870-ben nyitotta meg a Gizella téri cukrászdáját, melyet Gerbeaud Emil az 1890-es
évekre fokozatosan átvett Kuglertől. Ez vált a Gerbeaud cég központi épületévé, amely
cukrászműhelyként, Gerbeaud család lakásaként, dolgozói szállásként és központi irodaként is
funkcionált. Az épületben ekkorra már telefon és villanyvilágítás került bevezetésre. A jó
elhelyezkedésű főüzlet látogatottságát az is növelte, hogy 1896-ban a földalatti végállomása a
Gizella téren létesült. A cukrászdában Kugler idejében megfordult Deák Ferenc, Liszt Ferenc,
majd Gerbeaud idejében Erzsébet királyné, Auguszta főhercegnő és számos további
híresség.
A Gerbeaud csokoládégyár feldíszített szállító autója a két világháború
között
×
Kossuth Lajos utca 20. és Andrássy út
29.
A Gizella téri, a Royal Szállodai és a városligeti üzleteken kívül Gerbeaud cukrászda működött a
Kossuth Lajos utca 20-ban, az Országos Kaszinó palotaépületében, valamint az Andrássy út 29.
szám alatt is. Ezek közül az előbbi mára teljesen megszűnt, az utóbbi Művész Kávéház néven ma is
üzemel.
Klösz György felvétele az Andrássy útról, ahol egykor Gerbeaud fióküzlet működött (1900)
/Forrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.07.178/
Klösz György felvétele a Kossuth Lajos utca - Szép utca sarkán álló Országos Kaszinó
lépcsőházáról. Ebben az épületben szintén egy Gerbeaud fióküzlet volt. (1895-1899) /Forrás:
Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.11.006/
×
×
Sissi és Gerbeaud
Erzsébet királyné a történeti hagyomány szerint nagy rajongója volt a Kugler-féle és a Gerbeaud-féle
édességeknek. Budapesti útjai alkalmával előfordult, hogy személyesen is felkereste Kugler Henrik és
Gerbeaud Emil üzletét. Egyszer kalandos úton járt a Gizella téri cukrászdában, amiről a korabeli
hírlapok is beszámoltak. 1872-ben kíséret nélkül érkezett Budáról az üzletbe, hogy kislányának édességet
vegyen. A Városligetben lévő Gerbeaud Royal Pavilonban pedig az 1896-os Millenniumi Kiállítás alkalmával
időzött. A királyné udvarhölgyei is gyakran felkeresték Kugler és Gerbeaud cukrászdáját, ahonnan
édességekkel teli dobozokkal tértek vissza a Budai Várba vagy éppen a Gödöllői Királyi Kastélyba.
Franz Xaver Winterhalter (1805-1873) német festő egészalakos portréja Erzsébet királynéről (1865)
Erzsébet királyné látogatása a Gerbeaud pavilonban. Márk Lajos: Lehullott a rezgőnyárfa (1899) című
festményén örökítette meg az eseményt. /Forrás: Vasárnapi Újság, 1900. december 23. 47. évf., 51. sz.,
849./
Erzsébet királyné által tett látogatásokról a Kugler, majd Gerbeaud vezette cukrászdában számos történet
maradt fenn. Ez a rövid cikk az Ország-Világ című lapban látott napvilágot 1898. szeptember 18-án. A
történet érdekes, de hitelessége nem bizonyított.
×
Mik sorakoznak a könyvespolcon?
Nem túl sok mindent találnánk egy dolgozó nő könyvespolcán (már ha egyáltalán rendelkezett ilyennel) a
20. század elején. Ma könnyen hihetnénk, hogy a tévé és rádió kora előtt az emberek főleg olvasva
szórakoztak. Ám ez általánosan csak a polgári rétegektől igaz a korabeli társadalomra (Gerbeaud pl.
kétszáz kötetes francia és magyar könyvtárat tartott).
Nem pusztán a műveltség hiánya miatt olvastak ritkán a munkásosztály tagjai. A megfeszített, gyakran
több mint tíz órás munkanapok végeztével már erejük sem maradt rá.
Ha azonban néha olvastak a kisasszonyok, akkor a vallásosabbak a Bibliát, a világibb életű lányok olcsó
romantikus regényeket. Ez utóbbiak élvezetétől a korabeli nőegyletek óva intették a fiatal hölgyeket,
mert úgy vélték, hamis képet festenek a kötelezettségekkel járó házas életről.
×
Szórakozunk, szórakozunk?
Egy Gerbeaud kisasszony számára a kemény munkával töltött hétköznapokból való kilépést leginkább a
társasági élet jelentette. A városligeti vurstli és a mozgókép színházak látogatása mellett olyan
különleges alkalmak is akadtak, mint pl. a cukrászbál. Az ilyen bálok emlékét őrzik a gyűjteményünkben
található táncrendek. Ezeket a kis “műsorfüzeteket” ceruzával együtt kapták a hölgyek a bejáratnál. Az
aláhúzások valószínűleg azt jelzik, mely táncot ígérte már oda valakinek a táncred tulajdonosa.
Az egyleti élet igen aktív volt a korban (még a cukrász segédeknek is külön szakegylete volt), így nem
meglepő, hogy a cukrászok és mézeskalácsosok testülete dalkört is működtetett.
Egy Gerbeaudnál dolgozó kisasszony társasági életében a legfontosabb persze a megfelelő udvarló
megtalálása volt. Mivel a dolgozó hölgyek közt is a magasabb köröket képviselték, joggal várhattak olyan
kitűnő udvarlóra, mint egy rendőr, postás vagy vasutas. Ezek ugyanis állami nyugdíjjal járó,
köztiszteletben álló munkák voltak, s így igen “jó fogásnak” számítottak. A merészebb hölgyek akár
egy-egy vendégnek is megpróbálhatták elcsavarni a fejét (olykor sikertelenül), ahogy erről egy korabeli
újságcikk is beszámol.
1. 1925. évi cukrászbál táncrendje
2. 1929. évi cukrászbál táncrendje ceruzával és apró, sodrófa alakú réz dísszel
3. Világ című folyóirat 1912-es cikke egy felszolgáló kisasszony tragikus szakításáról
×
Holmik, egyenruhák
A Gerbeaud cégnél vegyes összetételű személyzet dolgozott, nők, férfiak, gyermekek, akik különféle
pozíciókban kerültek foglalkoztatásra. Voltak többek között cukrászok, cukrászsegédek, csomagolók,
felírónők, gépkezelők, gyári munkások, felszolgáló kisasszonyok, sofőrök, kocsisok, takarítók. Az
alkalmazottak közül többen voltak, akik a Gerbeaud vállalat valamelyik épületében kaptak elszállásolást.
A kor szellemiségének megfelelően a nők és a férfiak külön helyiségekben lakhattak.
A dolgozói szállásokra az alkalmazottak általában a legszükségesebb holmikat vihették magukkal. Ebbe
beletartozhattak személyes tárgyak, ruhák, cipők, valamint tisztálkodási és pipere eszközök. A 20.
század első felében a korabeli képeken azt láthatjuk, hogy a hölgyek sötét egyenruházatot viseltek, amit
a konyhában dolgozóknál fehér köténnyel egészítettek ki. A férfi személyzet esetében a cukrászoknál
általában fehér egyenruhával, a csokoládégyári dolgozóknál olykor sötét ruházat is feltűnik a
fotókon.